Antropozófia és spiráldinamika

 

Rudolf Steiner az ember spirituális fejlődését vizsgálva jutott el arra a következtetésre, hogy a hatodik korszak emberei, miután harmóniát teremtettek saját maguk világlátása és az objektív igazságok között, képessé válnak egymás teljes megértésére a béke és harmónia megteremtésére. Ez adja meg az alapot a globális  szint alapvető termelési tényezőjének tekintett társadalmi kompetencia megfelelő fejlődéséhez.

A Beck és Cowen által az emberi motívációk fejlődésének és egyes szakaszainak a leírására kidolgozott spiráldinamikai módszer (http://spiraldynamics.org/what-is-spiral-dynamics/) jól illeszthetők nemcsak az autogenetikus társadalom fejlődési modell motívációs elemeinek a magyarázatához, hanem a steineri szellemi fejlődési modellhez is. A modell utolsó, türkiz színtjének a jelentése: 

 

Globális rendszerszintű kezelése az egymással együtt játszó különféle erőknek, küldetéstudattal, a világ jólétének megvalósítása érdekében, globális közösségben gondolkodás, a Föld túlélésért dolgozás, nemzetközi spirituális alapú fenntarthatósági projektek megvalósítása. Egyesítő szint, ahol a spirituális kötelék hívja és tartja össze az embereket egy szervezetbe, projektbe. A végzett munka spirituális alapokra épül, az emberek, és az élet globális jólétére irányul.

Magas szintű kognitív és érzelmi intelligencia jellemzi, ahol mind az értelem, mind a szív képes felfogni és elfogadni az egymásnak ellentmondó,mégis egyszerre jelen lévő előző szinteket és menedzselni is képes azokat.

Az emberiség, az evolúció, a kozmosz lokális szolgájának érzi magát, ahol a szolgaság nem alárendelődést jelent, hanem egy méltóságteli nemes küldetést.

Természetesen ez a motívációs szint nagyon hasonlít a Galbraith-i adaptációhoz és azonosuláshoz is, ami a globális szint legfontosabb motívációja. Itt is érvényesülni látszik az ezolúció egyik alapszabálya, hogy a kérdéseket igazából a fizikai evolúció felől vizsgálva a tudományos megközelítés a szellemi fejlődést vizsgálva a szellemtudományok alkalmazásával léphetünk egyre előrébb. Amikor a kettő találkozik, valószínűleg az objektív igazság egy szeletét pillanthatjuk meg.

Darwin és Hórusz

Látszólag teljesen ellentétes gondolatokat fejez ki a két kép. 

Charles Darwin tudós, a természetes szelekció atyja, minden ateista kedvenc hivatkozási alapja. Hórusz ezzel szemben maga a spirituális fejlődés megtestesítője és ez által Isten felé történő közeledésünk szimbóluma. Ez az ellentét azonban látszólagos és érdemes felfedezni a mögöttük meghúzódó párhuzamokat.

A természetes szelekció az evolúció egyik fontos, de nem egyedül meghatározó tényezője. Mint azt az autogenetikus evolúció meghatározása során láthattuk, az organizációs szelekció egy magasabb rendű folyamat. Darwin ebben az összehasonlításban csak egy szimbólum, az evolúciós fejlődés, mint általános rendező elv megszemélyesítője, bár tanításai a tudomány előre haladtával más hangsúlyt kaptak. Az evolúciós folyamat, amennyiben a természetet, beleértve az élővilág változásait is, figyeljük, az autogenetikus oldalon leírt törvényszerűségek szerint fejti ki hatását. Nincs eredetileg eltervezett célja a formát illetően, csak egyre bonyolultabb formákat és együttműködő vagy versengő rendszereket hoz létre, benépesítve a rendelkezésére álló összes teret. Ezt látjuk, amennyiben az evolúciót a mi síkunkról nézzük.

Változik a kép, amennyiben megpróbáljuk a folyamatokat egy magasabb sík szemszögéből figyelni. Amennyiben azt tételezzük fel, hogy a természeti evolúció célja  az egyéniesült lélek, a fizikai síkon öntudatra ébredt monád befogadására alkalmas hordozó létrehozása, mindjárt másképpen tekinthetünk a folyamatra. A cél tehát nem a forma, hanem a fizikai univerzum minden aspektusát megismerni és megérteni képes, ennek megfelelő aggyal rendelkező életforma kialakítása. Itt nyer értelmet az egyiptomiak teremtési folyamatában Isten Amon-Re aspektusa, azaz a saját képére formált, a gondolattal teremteni tudó ember megteremtése. 

Ebben a folyamatban átértékelődnek azok a kozmikus változások, amelyek a Föld kialakulás óta időnként bolygóméretű katasztrófák bekövetkezte után, mindig új lökést adtak az evolúciónak, egyre összetettebb szervezetek kialakulását lehetővé téve. Ezt lehet a véletlenek számlájára is írni, ami egy materialista álláspont, de lehet úgy is értelmezni, hogy magasabb erők rendszeresen megváltoztatták a rendszer keretfeltételeit (parametrikus információ tartalmát), hogy a fejlődésben egyre magasabb rezgéseket befogadni képes fajok jöjjenek létre.

Az ember megjelenése, mint a biológiai evolúció terméke, teremti meg a lehetőséget a szellemi, spirituális fejlődés elindulására. Mint azt a Hórusz szeme sorozat kitűnően bemutatja, ennek során az állati emberből bölcs ember lesz, aki megérti az univerzumot, magas rezgésszámot ér el, és befejezvén reinkarnációinak sorozatát, Hóruszként magasabb síkokon folytatja a fejlődést. Ez a spirituális evolúció is a természetihez hasonló elveken nyugszik. A megismerés folyamata egy organizációs szelekció, ami azonban a reinkarnációk sorozata alatt valósul meg. Beépíti azt, ami hasznos vagy semleges, és kiszór mindent, ami káros a fejlődésre nézve. Ezalatt tudása egyre nagyobb lesz. A természetes szelekciót a karma és a dharma biztosítja, mikor az  egyes inkarnációk során a kitűzött életfeladat elvégzése vagy el nem végzése, karmikus adósságok felhalmozása és törlesztése befolyásolja előre haladásunk sebességét. Akik gyorsan tanulnak, jobban teljesítik életfeladatukat és kevesebb karmát halmoznak fel, gyorsabban haladnak előre a spirituális 'ranglétrán'. 

Ezek azok a pontok, amik alapján megtalálhatjuk a közöset Darwinban és Hóruszban, amit én is teszek, amikor az ezolúciós megközelítést használom. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a megrögzött materialisták csak 'Darwint', a spirituális megközelítések pedig inkább csak 'Hóruszt' látják meg. Én mindkettőt látom benne, és remélem a két ellentáborban is lesznek néhányan, akik legalább elgondolkoznak rajta.